Szeptember ber, ber, ber gyümölcsöt hoz jó ember

Elkezdődött a szeptember, nem szeretem. Nincs bajom a hónappal, nincs bajom az ősszel, csak az idő múlásával. Nagy lányom iskolás lett, a kicsi pedig ovis. Eddig is jártak a korosztályuknak megfelelő közösségbe, de itt most már másról van szó. Újra napi rendszerességgel dolgozni járni, a lányokat iskolába, oviba hordani, kevesebbet látni. Sőt Lilinél elérni a teljes leválást, ami neki nagyon könnyen ment, de nekem nem. Szofi sem már az a kicsi babácska, szóval vége ennek a korszaknak is , és tudom, hogy már nem lesz több ilyen a családunkban. Szóval ez nekem az elmúlás hónapja, de azért nem vagyok teljesen magamba zuhanva, mert az új nem mindig jelent egyből rosszat is. Szép, okos lányaim vannak, akik ezeket a lépcsőfokokat is könnyedén meglépik. Büszke vagyok rájuk.

Együtt az úton, jelen esetben a lépcsőházban:

Szofi az ablaknál áll, integetésre vár:

Az iskola ajtajában: