Anyukám kertes házban lakik, csendes, nyugodt környéken. Egy nyári nap nagy vinnyogásra lett figyelmes, ki is nézett mi a gond a kutyákkal. Észre vett valami fekete picike négylábút, aki épp a fakerítés alatt csattogott be, a két kutya legnagyobb megdöbbenésére. Egy kismalac volt. Valami tüneményes, picike jószág. Félhetett, fázhatott mert egyből az ajtó felé vette az irányt. Anyu félve, hogy a nagy kutya csodálkozásából felocsúdva megtámadja, felkapta a kis cocit, és bezárta. Egy pár napig kerestük az eredeti gazdáját, hátha sír utána egy kisgyerek, de nem tolongtak a jelentkezők, ezért megtartottuk, kis házi kedvencnek. Valami kis növésű malaska a drága.
Coci elkezdett nőni,növögetni, télire szép kis vackot kapott, játszadozott, időnként feltúrta a virágos kertet, és még a lányokkal is jól elvolt. Semmi elképzelésünk nem volt mi lesz majd vele, csak annyit tudtunk, hogy nem végzi tányéron, hisz ő egy megmentett állatka, és nem úgy álltunk hozzá, hogy húúúúú KAJAAAAA.
Coci megnőtt, no de nem kell rögtön egy 140 kilós vágó állatra gondolni, olyan kis helyeske maradt, de a méretei miatt már gondok adódtak. Nagyon vehemensen rohangált az udvarban, és sikerült neki fellökni a nagymamámat. A család döntött, Cocinak mennie kell. Hát kerestük neki a megfelelő helyet. Olyan helyre gondoltunk, ahol folytathatja eddigi életét, túrhat, futkározhat, és nem lebeg a feje felett a bökő. Sikerült. Március 15-én költöztettük (a kocsinkban, hát érdekes volt), a jó fél órás utat aránylag jól tűrte, de biztosan félt. Első meglepetésében ki sem akart jönni a vackából. De aztán óvatosan felfedezte a világot. A Dorog melletti nagyon szép környezetben lévő horgásztó (Lóga-tó) állatsimogatójába került, ahol malac társaival, és a többi állattal él tovább együtt. Bár mikor meglátogathatjuk, és igen elmondhatom, hogy malacunk volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése